Először is: hova költözött volna máshova a wordpress2you.com oldal, mint ide, hiszen a kedves látogató éppen itt van, és olvassa ezeket a sorokat… 
Hogyanhogyan? Bekopácsoltam a wordpress2you.com címet a böngészőmbe, és itt kötöttem ki a blog.wphu.org oldalon? Ok. Látom, hogy igen, de nem látom a magyarázatot. 
Pedig a magyarázat itt van, és nem is túl bonyolult: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer egy honlap, amit úgy hívtak, hogy WP Magazin. Úgy terveztük, hogy ebbe mindenfajta okosságokat írunk a WordPress-ről, meg a sablonokról, meg a bővítményekről, meg fordításokat jelentetünk meg, és meg a többi miegymás…
Gondolom, senki előtt nem titok, hogy az embernek az egyik legkevesebb ami rendelkezésére áll: az idő. Elsodort mindenkit a dolga szana-, meg széjjel. Más kötötte le az időnket, az energiáinkat. Csináltuk a Fórumot, és a dolgunkat (Mi más dolgunk lehetett még? Pl. meg kell termelni azt a lóvét, ami ahhoz szükséges, hogy az ember a csőrébe töltse a napi betevőjét.)
Szóval, a WP Magazin megállt, nem működött tovább, megszűnt.
Mivel érzékeltem a Fórumon is, hogy igény lenne valami kapaszkodó-félére, ami a kezdőknek elmondja, hogy merre van az a bizonyos kályha, amitől el lehet indulni, belevágtam egy kezdőknek szóló oldalba, a wordpress2you.com címen.
Nem az én tisztem dicsérni, meg öndicséret büdös és szerénytelenség, de rövid időn belül PR5-ös lett a honlap, és ami meg volt írva, azt többnyire a Google is az élen mutatta egy-egy téma keresésekor.
Persze, nem nagy kunszt, hiszen aki ismer, az tudja jól, hogy két sor PHP-kód leírása, puskázás nélkül, nekem pont olyan, mint talpig mosolyban beugrani egy rózsabokorba, bízva abban, hogy egy karcolás sem lesz rajtam.
A WordPress-nek éppen az egyik csodája az, hogy még egy IT-félanalfabéta is ragyogó dolgokat hozhat össze vele egy kis kitartással, leleménnyel, másolgatással, kódtologatással és lelkesedéssel (no, meg sok tanulással, olvasgatással). Ezt a hitet kívántam átültetni azokba, akik az első bátortalan randijukon vannak a WordPress-szel. Azt gondolom, sikerrel.
Most, hogy elindult a WordPress Magyarország Közösségi oldala, és ebbe belenyomtunk minden apai-anyait, most vált világossá számomra, hogy nem kell küzdelmet folytatni az idővel: én felajánlottam a régi oldal tartalmát és a webcímének ideirányítását, a WP Magazin tartalmának egy része megvolt – innen már mesés a történet. Amink volt, azt összeadtuk, és ebben a blogban tettük eggyé.
Itt minden egyben van, és a környezet is kellemesen hívogató ahhoz, hogy egy-egy írást közzétegyen bárki, aki egy kicsit is szeretne segíteni másoknak.
A magam részéről nagyon örülnék, hogyha azok a kiváló emberek, akiket az évek során megismertem, beszállnának egy-egy írásukkal ide is, hogy tényleg segítsük azokat, akik nem kódfaragók.
Ugye, számíthatok rátok a jövőben is?
